Nando Diablo a vadnyugat ördöge - XIII. fejezet

Egy fél évig szinte minden este meglátogattam Juanitát, igen, kezdetben úgy érezni, hogy valami kialakul közöttünk. Néha ki jött a ranchra, és Hullócsillaggal órákat beszélgettek. Főleg mióta Hullócsillag más állapotba került. Csinos kis pocakjában hordozta Jack gyermekét. Mindannyian örültünk neki, alig vártuk a nagy napot. Olyanok voltunk, mint egy nagy család. Ezt az idillt zúzta szét Johnye Ringo felépülvén balesetéből. Tudom, hogy én voltam balesete kiváltó oka és miattam történt minden baj, ezt nem felejthetem el soha. Ezzel együtt kell éljek.
Aznap este, mikor a baj megtörtént, ismét benn voltunk El Pasó kocsmájában és iszogattunk nagyokat röhögve egy-két hülyeségen. Különösen jó kedve volt mindannyiunknak. Jócskán berúgtunk, az tény. Táskaszemű Joe már egy ideje két karjára hajtva fejét pihengetett, míg mi pókereztünk, de mi sem voltunk már urai a lapjainknak.
-Beálltam, mint villa a ganyéba. – sziporkázott Dope, és ezen rendkívüli módon kezdtünk röhögni, pedig nem is volt olyan humoros. Inkább az ital nevetett bennünk, na meg Stevie pipája. Felálltam az asztaltól és elbúcsúztam a srácoktól.
-Ideje, hogy meglátogassam Juanitát. Majd reggel a ranchon találkozunk, gondolom.
-Hát perszeeee.. hihihi. – röhögött Stevie. –Halljátok srácok? Reggel! Ilyenkor mindig késő délután érkezik.
-Vagy csak este. – röhögött Mad is.


-Juanita teljesen kiszívja az agyát, és nem tud gondolkozni utána.
Dope mindig ilyen kis tapintatos volt, miért pont most lenne más. –Meg előtte sem.
-Na elmentem. – szóltam sértődöttséget színlelve.

Ahogy poroszkáltam a porban, eldöntöttem, hogy elhívom Juanitát egy kis éjszakai lődörgésre. Úgy sem ártana kicsit józanodnom. Valami régi mexikói dalocskát dúdolgattam, ahogy közeledtem a ház felé, melyben lakott az én Juanitám. Kicsit elcsodálkoztam, hogy az ablakán fény szűrődik kifelé. Na oda a meglepetés. – gondoltam, hiszen a tervem az volt, hogy csókjaimmal ébresztem fel. Vajon miért van ébren? Lehet, tudja, hogy jövök. Ezek szerint marad a sétálgatás. Sebaj. Úgyis nehéz felébreszteni mikor alszik. Milyen édesen bír aludni, mosolyogtam magamban és meglöktem az ajtót. Rosszallóan csóváltam a fejem, mikor halk nyikorgással kinyílt. Hányszor megkértem már, hogy zárja be az ajtót mikor alszik.
-Chiquita! Ébren vagy? Gyere, menjünk ki az éjszakába. – válasz azonban nem érkezett. Garramba. Mégiscsak elaludt a kis drága – gondoltam és beléptem a szobába. Hang nem jött ki a torkomon mikor megláttam kedvesem, csak valami fájdalmas nyöszörgés. Juanita az ágyán feküdt, de nem aludt. Szemei a plafont kémlelték, de nem volt már bennük élet. Meztelen teste vérben fürdött, lábai szétterpesztve, kezei az ágytámlához kötözve várták a segítséget. Rajtam azonban már csak a végítélet harsonái segíthettek. Kecses ívű nyakán hatalmas vágás éktelenkedett és vér, vér, vér, ahová csak néztem. Vér az ágyon, a padló rései között, a falakon. És igen, a falon vérrel felfestve két betű: N. D!
Ez az üzenet nekem szólt, az egyből világossá vált számomra. De ki? Ki lehet ekkora állat? És akkor rádöbbentem ki ölte meg Juanitát és miért. Johnye Ringo! Ó hogy lőttelek volna le, mint egy rühes kutyát! Két lépéssel az ágynál termettem és megemeltem Juanita fejét. Nem bírtam sokáig nézni fájdalomtól eltorzult arcába, üveges szemébe, ezért visszaengedtem a párnára. Hogy sírtam-e? Azt hiszem igen. Talán még üvöltöttem is kínomban. Ehhez azonban semmi közöd! Mikor magamhoz tértem, előrántottam pisztolyom és kirohantam az utcára. Szerencsére az utcán senki nem mászkált. Biztos, hogy ha akkor valaki elém kerül, belelövök néhányat.


Úgy rohantam a kocsma felé két kezemben egy-egy pisztollyal, mint egy félőrült. Bár bevallom nem csak fél, hanem teljesen őrült voltam. Berúgtam a kocsma ajtót és odamentem egy cowboy elé, akiről feltételeztem, hogy Ringo embere. A tag hanyagul támasztotta a bárpultot.
-Hol van Ringo? – barátaim ekkor figyeltek fel az ordításomra. Fel is pattantak asztaluktól azonnal és jöttek a segítségemre.
-Csak nem megkaptad Ringo ajándékát? – kérdezte gúnyosan. Teljesen biztos volt dolgában, hogy majd megvédik ivócimborái. Hiba volt. Olyan pillanat alatt lőttem fejbe, hogy fel sem fogta. Azután következett a cimborája, aki a fegyvere után kapkodott. Ráborult egy asztalra, feldöntve az italokat, melléből spriccoló vérrel. A harmadik is fegyvere után kapott, de már akkor elkésett, nem tudta elővenni, csak pihentette rajta a kezét.
-Hol van Ringo? – szemem tűzében égett haragomban és ezt látta is az a cowboy, mert felemelte kezét és beszélni kezdett. Ekkorra már az egész ivóban fegyvercsövek meredeztek mindenkire. Ránk is, Ringo haverjaira is.
-Elment a farmotokra, hogy – nem tudta befejezni a mondatot. Egy golyó, mely elindult pisztolyomból beléfagyasztotta a szót. Agya szétrobbanva terítette be a mögötte állókat. Ekkor megszólaltak a puskák és a pisztolyok. Két pisztollyal tüzeltem, egy helyben állva. Minden egyes lövésemre felbukott valaki. Körbe voltunk véve, nem tekintettünk senkire. Akinek nem volt fegyvere, mert nem Ringo embere volt, az jobb, ha lefeküdt a földre, mielőtt szét nem lőttük a szaros fejét. Nem érdekelt, hogy ki az, ha élt és mozgott belelőttünk.
Egyszer csak kiesett José kezéből a colt és bal karjához kapott.
-Garramba! A karom!
Fejem behúztam két vállam közé, és úgy okádtam a halált tovább.
-Mi van José? Megvagy?
-Si! – kiáltotta felém és felvette pisztolyát a földről.
Már nem volt egy ép hely az ivóban, ép ember meg pláne. A bosszú Istene én voltan az ördög képében. Haragom úgy söpört el minden élőt akár egy tájfun.
-Ezeknek végük, mint a déli misének egy órakor. – köpte be G. izzadó homlokát törölgetve.


-Elárulnád miért lőttük szét kedvenc kocsmánkat? – nézett körbe a romokon Padre.
-Hogy van a karod José?
-Megjárja. Nem vészes. – mondta és felszisszent.
-Ringo megölte Juanitát. – sóhajtottam és hogy a könnyeimet leplezzem, elkezdtem töltögetni a coltjaimat.
-Elvágta a torkát.. és .. megerőszakolta a rohadék!
-Ööö.. izé.. hol van most Ringo? – kérdezte Joe, kinek vérző homloka elárulta, hogy valószínű éppen csak elkerülte a halált. Egy golyó mély barázdát szántott a homlokára, de szerencsére nem volt komolyabb baj.
-Állítólag a farmunkra ment.
-A farmra? Minek? Tudhatta, hogy nem ott vagyunk. – nézett elképedve Bud.
-Ha tudta hogy itt vagyunk, akkor… - kuszált gondolatainkat Mad foglalta össze. –Akkor kurva nagy baj van. Nyomás!
Egyszerre rohantunk ki az ivóból, s felpattanva lovainkra egyből a farm felé vágtattunk.
Gyorsan megtettük a távot, lovainkat nem kíméltük, prüszköltek is rendesen mikor megérkezvén leszálltunk róluk. Elővettük fegyvereinket és berontottunk a házba. Csend volt, halálos csend. Rossz érzésem csak nőtt, mikor megláttam Dingo kutyánkat kiterítve az asztalon. Nyelve kilógott szájából, hasa teljesen felmetszve elénk tárta a szörnyű látványt, amit belei produkáltak.
-A rohadék! – kelt ki magából Bud és odarohant kutyájához.
-Hagyd Bud! Rajta már nem segíthetsz. – szóltam utána.
-Te ne szólj egyetlen szót sem! – kiáltott rám és én csak bólintottam.
-Keressük meg Jackéket, hátha sikerült elbújniuk. – javasolta Stevie, de én már éreztem, hogy késő. Sajnos megint igazam lett.
Szobájuk ajtaját feltárva ugyan az a kép fogadott, mint Juanitánál. Hullócsillag az ágyon feküdt, élettelen feje lebillent, így pont ránk nézett élettelen szemeivel. Homloka közepén kis, golyó ütötte sebből szivárgott a vér. Testét eltakarta a rajta keresztben fekvő Jack, ki utolsó pillanatig védte szerelmét. Szegény Jacknek hiányzott a fél feje. Szabályszerűen kivégezték.

Méghozzá hátulról lőtték tarkón, ő meg valószínű úgy rogyott rá kedvesére. Itt is, mint Juanitánál vér borított mindent, és a falon ugyanúgy két betű vérrel festve: N. D.

Kirohantam az udvarra és üvölteni kezdtem, mint az a bizonyos féreg a fában.
-Gyere elő Ringo! Tudom, hogy hallasz! –körbe néztem, de süket csend vett körül. Belelőttem párat az éjszakába. –Játszani akarsz Ringo?! Gyere, játszunk egy kicsit! – Ringo azonban nem jött elő. Úgy gondolta kínoz még egy kicsit. –Elkaplak Ringo! Hallod, amit mondok?! Elkaplak, és üvölteni fogsz kínodban! Könyörögni fogsz a halálért.

Másnap reggel eltemettük Jacket és Hullócsillagot pocakjában meg nem született gyermekükkel. Padre mondott egy imát értük s közben zokogott. Ezzel azonban nem volt egyedül, zokogtunk mindannyian. Álltunk a kis családi sír mellett és egyszer csak meglódult velem a világ. Bud ökle pörölyként csapott le rám, s alólam kifutott a föld.
-Minden miattad van! – üvöltötte habzó szájjal, és ha a többiek le nem fogják valószínű meg is öl.
Hogy megérdemeltem volna? Lehet. Túl sok sírt ástam már és egyik sem az enyém.
-Hagyjátok! – szóltam a srácokhoz. –Ne fogjátok le! Gyere Bud! Lőj le! Szabadíts meg a tudattól, amivel együtt kell éljek. Én is ugyanúgy szenvedek mit ti. Ugyanúgy szerettem őket és Juanitát is. Miattam kellett meghalniuk. Én vagyok az oka, hogy ránk szálltak, mégis.. Ha meg akarjuk úszni, össze kell tartanunk. Johnye Ringonak és embereinek pusztulnia kell. Ők vadászni fognak ránk, nekünk meg rájuk kell vadászni.

Lenyugodtan, higgadtan ültünk a hatalmas asztal előtt egész éjszaka. Ringo maradványait eltakarítottuk az asztalról, és whiskybe fojtottuk bánatunkat.
-Mi a terv? – kérdezte Stevie rám emelve tekintetét. Ekkorra már minden körvonalazódott előttem, de mégis nehéz volt kimondanom.
-Elmegyek.


-Hogy mit csinálsz? Nem hagyhatsz itt minket a szarba, amibe kevertél! – állt fel fenyegetően az asztaltól Padre.
-Lazulj le Padre! Hagyd, hogy végig mondjam légy szíves. – néztem rá csillapítóan. –Elmegyek és ezzel biztos, hogy magam után csalom Ringot és embereit. Aztán pedig valahol szép sorban megölöm őket. Ringonak nem ti kelletek, tehát biztos, hogy utánam jön. Persze azért itt hagy pár embert, hogy elintézzen benneteket, de remélhetőleg nem annyit, amivel ne tudnátok elbánni.
-Ez őrültség Nando. – rázta a fejét Bud. Sehol nem volt már a reggeli haragja. Felindult volt, de tudta már, hogy nem én gyilkolásztam hanem Ringo. –Ha egyedül mégy, biztos, hogy megöl.
-Öö.. izé.. Veszem a kalapom és elkísérlek. – ajánlotta Táskaszemű.
-Kösz Joe de nem! – mondtam határozottan. –Minél többen maradtok itt, annál nagyobb az esélyetek. Ringoval egyedül nekem kell szembeszálljak. Tudjátok, hogy gyorsabb vagyok nálatok és Ringoval egyedül nekem van esélyem.