Nando Diablo a vadnyugat ördöge - X. fejezet

EL PASO A BÉKE SZIGETE – egy darabig!

Mivel a többiek is belátták, hogy nincs Mexikóban maradásunk egyelőre, és sokkal biztosabb El Paso, meg Budnak is megvan még a farmja, amit birtokba vehetünk, újra útra tettük a seggünket, hogy kis kerülővel El Pasóba menjünk.

Ahogy elhagytuk a mexikói határt, fellélegeztünk és megpihentünk Las Chanchasban, amit a disznók városának hívtak. A szag, sőt éktelen bűz után nem is nevezhették volna másképp. A rengeteg sertés ott poroszkált mindenhol, ahová néztünk, mindenhol disznószar borította az utat. Feltettem kendőmet úgy, hogy takarja az orrom, de még ez sem segített. Láttam, hogy barátaim is fintorokat vágnak, és ők is felkötik kendőiket. Úgy néztünk ki, mint valami banditák, akik disznólopáson törik a fejüket. Bementünk a kocsmába frissítőért és letelepedtünk egy asztalhoz. A kocsmárosnak, aki ide adta whiskynket olyannyira volt disznó feje, hogy szinte hátrahőköltem a meglepetéstől. Orra felfelé kunkorodott, kilátszottak alóla orrlyukai, ráadásul a feje is akkora volt, biztos nyomott vagy húsz kilót.


-Na oda se neki! – gondoltam és visszaültem asztalunkhoz.
-Borzasztó ez a város. – fakadt ki magából Joe.
-Nem is maradunk csak eszünk valamit. – szólt Stevie.
-Hej Amigó! – kiáltott Mad a kocsmárosnak. –Hozz valamit enni! De nehogy disznó legyen!
-Egy pillanat, Senores. – kiáltott vissza a disznó fejű és eltűnt egy mellék folyosón. Kis idő múlva előkerült és tálcán hozott valamit, ami leginkább egy sült malacra hasonlított.
-Ez mi az anyád? – kérdeztem tőle nem túl finoman. –Nem szóltunk, hogy ne disznó legyen, amit elénk teszel?
-Ez egy malac. – bólogatott tudálékosan, mire kedvem lett volna belelőni csüngő hasába.
-Na húzd el magad pronto!
A kocsmáros sértődötten eloldalgott és mi neki kezdtünk az evésnek. Táskaszemű Joe turkálgatta egy darabig az ételt, majd késhegyre szúrva valamit a csapos felé mutatta.
-Ez mi a fene? – bevallom én sem tudtam, viszont jó volt az íze.
-Gomba. – válaszolta a csapos még mindig sértődötten.
-Mi az a gomba? Valami hús? – kérdezte Joe.
-Nem! Gomba!

Joe előrántotta pisztolyát és ráfogta a csaposra.
-Azonnal mond meg mi a fészkes fene ez, mert belelövök abba a nagy gomba fejedbe! – üvöltötte, de Padre kijavította.
-A csaposnak leginkább disznó feje van, már megbocsáss.
-Nem érdekel milyen feje van. Az érdekel, hogy mit rakott erre a szarra. – szája már tajtékozva köpködte a nyálat, annyira kikelt magából. Szerencsére a csapos is észre vette ezt, mert tüstént beszélni kezdett.
-A gomba egy növény, Kínából hozták, ezzel ízesítjük az ételt.
-Ekkora marhaságot még sosem hallottam. – dünnyögte Joe és eltette pisztolyát. Ekkor nem kis meglepetésünkre egy disznó sétált be az ajtón, hatalmas farából potyogott a gané.

-Gyere Tyutyuka! – szólt hozzá a csapos szelíden és a hatalmas koca odaoldalgott hozzá. Ez már sok volt nekünk. Felálltunk az asztaltól és előkaptuk pisztolyainkat. Annyira egyszerre, hogy még én is megdöbbentem. Hát még a disznófejű.
-Ne Senores! Ne bántsák Tyutyukát! – rimánkodott imára kulcsolt kezekkel.
-A disznódból véres húscafat lesz, ha nem takarodik ki innen!
-Gyere, menjünk ki Tyutyuka! – szólt disznójához a szerencsétlen, de az megmakacsolta magát és tapodtat sem mozdult. A csapos meg csak rángatta hangos röhögésünk közepette. Befejeztük a zabálást, és ott hagytuk a csapost, ki még mindig disznójával szarakodott.

Ötödik napon megérkeztünk Bud Giusito farmjára és egyből birtokba vettük. Jó volt, hogy végre van otthonunk. A farm nem esett messze El Pasótól, lóháton egy fél óra volt az út. A Ranch maga gyönyörű volt, körös-körül sivatag, kaktuszok és sziklák. A ranchtól rá lehetett látni egy kisebb folyóra, mely sebesen folyt le dél felé.

Míg a többiek a ház körül lézengtek és felültem a fából készült kerítésre és onnan vettem szemügyre a tájat. Egyszeribe elfogadtam otthonomnak. A két inas, akiket Bud tartott örültek, hogy végre haza érkezett gazdájuk, finom vacsorát kerekítettek nekünk. Az egyik inas – lehetett vagy tizennyolc – Jack, nagyon ügyes kezű volt, ő tartotta rendben az állatokat. Ahogy számoltam öt gyönyörű musztáng, meg hét-nyolc marha lehetett a farmon. Hála Istennek sertést nem láttam egy darabot sem. Még mindig élt bennem a Las Chanchas-beli kaland.