Az Indian motorkerékpárok legendája

Kevés olyan hely létezik a világon, ahol annyira szeretik a legendákat, mint az Egyesült Államokban.
Hogy miért van ez? Talán mert – önazonosságuk megtalálásának érdekében – pár száz éves újkori történelmük minden kiemelkedő momentumát és szereplőjét igyekeznek nagy becsben tartani.

Egészen Amerika felfedezésétől kezdve, a hős fogalmán, a sas fenséges képén, a 66-os úton keresztül, az amerikai álomig vagy a Holdra szállás dicsőségéig bármit említhetünk, az amerikaiak büszkék lesznek arra.
Ebbe a felsorolásba illeszkednek az indiánok, illetve a motorozás szabadsága is, mely szimbólumok az Indian motorkerékpárok legendájában ráadásul össze is kapcsolódtak.

Ez a történet 1901-ben kezdődött, amikor két korábbi bicikliversenyző: George Hendee és Oscar Hedström megalakította Springfieldben a később Indian Motocycle Manufacturing Company névre keresztelt vállalatát.

A korai évek máris ígéretesen indultak, hiszen Hedström egy általuk gyártott motorral 1903-ban (- egyébként a későbbi rivális: a Harley-Davidson alapításának évében) motoros sebességi világrekordot állított fel 56 mérföld/órával.

1907-ben az Indian megépíti első V-motoros konstrukcióját, ami újabb sikereket és rekordokat hoz a gyárnak.

A fejlődés óriási méreteket ölt, így az 1910-es évekre az Indian már a világ legnagyobb motorkerékpár-gyártójának címével büszkélkedhet.
1913-ban elérik az évi 32 000-es darabszámot, ami később is a legnagyobb éves eredménynek bizonyul a cég történetében.

Ezt követően jelennek meg a gyár kínálatában a legkedveltebb Indian modellek: az 1920-46 között gyártott Scout és az 1922-53 között gyártott Chief, melyek hírnevét erejük és megbízhatóságuk alapozza meg.
 

 

Ekkoriban válik következetesen használttá a vörös színű fényezés, illetve az indián fejdíszt ábrázoló logó a tankon, valamint az őslakosok képi megjelenítése a cég reklámanyagaiban.
 

1940-ben az Indian csaknem annyi motorkerékpárt értékesít, mint fő versenytársa, a Harley-Davidson – igaz, ebben az időben a motorokon kívül az Indian még repülő- és hajómotorok, biciklik, illetve légkondicionálók gyártásával is foglalkozik.
 

A II. Világháború során az Indian a Harley-vel együtt az amerikai hadsereg beszállítójává válik.
Számos katonai célú fejlesztésük azonban nem hozza meg a kívánt eredményt, mivel a döntéshozók véleménye szerint a Jeep-ek eredményesebben teljesítették azokat a feladatokat, amire a csapatoknak szükségük volt.
 

A háború után a cég vezetése a kisebb hengerűrtartalmú gépek gyártása felé vette az irányt, ekkor születtek meg a 149 Arrow, a Super Scout 249 és a 250 Warrior modellek.
 

   

E típusok sajnos nem hozták a remélt eredményeket, a motorkerékpárok piaca pedig az autók mind szélesebb térnyerésével egyébként is hanyatlásnak indult.
Ezek együttes hatásaként az Indian gyár 1953-ban csődöt jelentett.

A folytatásban az Indian név használatának jogai többször is gazdát cseréltek, és előbb pirosra fényezett Royald Enfield motorbicikliket, majd az Italjet Moto által gyártott, 50 cm2-es Indian Papoose nevű minirobogókat forgalmazták e legendás márkanév alatt.
Ezek sikere sem volt azonban örökéletű, és 1977-ben újabb csődeljárás következett a cég életében.

Az Indian név több mint 20 év után, 1999-ben éledt újjá tetszhalottságából, amikor Gilroyban, Kaliforniában S&S gyártmányú erőforrások felhasználásával újra beindult a gyártás.
 

Ám ez a próbálkozás is tiszavirág-életűnek bizonyult, mert 2003-ban ismét a csődbe jutott a vállalat, amikor az egyik fő befektető tőkekivonást hajtott végre.
 

De – csakhogy ne ilyen szomorú véget érjen a történet – 2006-ban a jogok ismét új tulajdonoshoz vándoroltak Kings Mountainbe, Észak-Karolinába, ahol megindult a legújabb Indian motorok gyártása.

A vezetőség szándéka szerint a limitált szériában gyártott Indian motorok ma egyet jelentenek a kiemelkedő minőséggel, teljesítménnyel és exkluzivitással.
Ez egyébként a gépek árában is egyértelműen tetten érhető, hiszen Amerikában nagyjából potom 31 000 $-os áron juthatunk hozzá egy alapmodellhez.

Na de oda se neki, lényeg az, hogy a legendák sosem halnak, és így az Indian motorok neve – ha kisebb-nagyobb kihagyásokkal is, de – feltehetőleg örökké fennmarad.
… és ezért egy kontinensnyi ország kezeskedik.