Vadnyugat a filmkockákon

Hogy mi is kell egy jó westernfilmhez?

Nos, ezt talán nem is olyan nehéz megválaszolni.

Végy egy történetet az Amerikai Polgárháború (1861-65) és a Mexikói Forradalom (1913) közötti időkből! Számtalan irodalmi mű közül választhatsz a filmezés igazi beindulását megelőző korokból, hisz a téma romantikája már a XX. század elején is igen népszerű volt.

Szemelj ki egy kis deszkavárost valahol a vadnyugati semmi közepén, de akár egy mexikói, kanadai vagy alaszkai, sőt ausztráliai porfészek is szóba jöhet! Lényeg, hogy legyen benne szalon, istálló, vegyeskereskedés, bank és persze börtön. Ha a téma úgy kívánja, egy közeli, indián sátrakból álló faluról is gondoskodnod kell.
Természetesen egy igazi hollywoodi filmstúdióban nem kell hosszasan keresgélned, ha ilyen helyszíneket szeretnél.



Válogass össze jó svádájú, híres színészeket és néhány befutásra érett karaktert, de a természet kincseivel gazdagon megáldott, csinos hölgyekről se feledkezz meg!
Adj rájuk Stetson-kalapot, bőrmellényt vagy -zekét, esetleg bokáig érő, hosszú bőrkabátot, nyakukba köss bandannát, csizmájukon sarkantyú legyen – de talán a hatlövetű a legfontosabb, mely életük megmentőjeként, lövésre készen fityegjen ott minden hősünk oldalán, mielőtt felültetnénk őket paripájukra.

Ha a külsőségekkel megvagy, jöhet maga a történet. Ez már keményebb dió, hiszen az ismert sémákon nehéz lesz túllépni.

Ha az eredetét keressük, a magányos cowboy képe történetileg az európai irodalom vándorló lovagjainak középkori legendáiban gyökerezik, és a szabadságot, függetlenséget megtestesítő alakjuk egy western-filmben többnyire kikerülhetetlen.

De az már az alkotó döntése, hogy milyen morális tartalommal és célokkal tölti fel a körülményeket.
Hősünknek kézenfekvő küldetés lehet egy rabságban sínylődő lány megmentése, de még inkább az igazság védelme, vagy a családi bosszú beteljesítése (- A hét mesterlövész, Volt egyszer egy vadnyugat, A törvényenkívüli Josey Wales).
 

Ha persze egy antihőssel van dolgunk, a helyzet egészen más, itt magasztos célok helyett többnyire az önös, legtöbbször anyagi érdek motivál. És ismerjük be, ilyen westernfilm is készült szép számmal, talán még több is, mint az első fajtából.
 

Tudtad?

Az 1903-as Nagy vonatrablás-t tekintik az első westernfilmnek, de legalábbis kétségtelenül az első olyan westernnek, amely hatalmas amerikai kasszasikert hozott.
Filmes érdeklődésűeknek még egy érdekesség: ugyan egy kézi színezésű némafilmről beszélünk, de mégis ebben a filmben alkalmazták először a „fártot”, a sínen mozgó felvevőgépet.


A műfaj elindulását követően pedig a siker töretlennek bizonyult.
Számos színész, sőt, majdnem hogy azt mondhatjuk, a legnagyobb sztárok legtöbbje megfordult a westernfilmek világában.
Hogy csak néhány nevet említsünk ebből az elképesztő listából:
John Wayne, Gary Cooper, a későbbi amerikai elnök Ronald Reagen, Clint Eastwood, Charles Bronson, vagy éppen Paul Newman és Robert Redford a Butch Cassidy és a Sundance kölyök-ből.

Itt muszáj szót ejtenünk az eredetileg Amerikában készülő westernfilmek egyik mellékhajtásáról, az eurowesternekről.
Mivel a westernfilmek szeretete világméretűnek volt mondható, így talán törvényszerű, hogy egy idő után a gyártásuk sem maradt meg az Egyesült Államok határai között.

Az óvilági westernfilmek legjelentősebb képviselői a ’60-as, ’70-es, sőt ’80-as években főleg olaszok által forgatott, de gyakran amerikai sztárokkal teletűzdelt spagetti-westernek voltak.

Az eleinte gúnynévnek szánt elnevezés ellenére mindenkit óva intenénk attól, hogy lebecsülje ezeket az alkotásokat. Ha másért nem, hát azért, mert ezen irányzat egyik legjelesebb képviselője: Sergio Leone is ide tartozott, akinek a nevéhez például olyan alapművek kötődnek, mint a Volt egyszer egy Vadnyugat (- bizony, ez is olasz alkotás) vagy a három filmből álló Dollár Trilógia (Egy maréknyi dollárért – Pár dollárral többért – A Jó, a Rossz és a Csúf).
 

 

... vagy hogy még egy nevet említsünk a spagetti-westernek világából: Ennio Morricone, megannyi nagyszerű film zeneszerzője.

Ugye méltán sorolhatjuk ezeket a filmeket és alkotóikat a műfaj legnagyobbjai közé? Nem is kérdés!

De a sor még így sem teljes, hisz Franco Nero alakítása a Keoma-ban vagy a Django-ban ugyancsak spagetti-westernnek minősül, Bud Spencer és Terence Hill modern Stan és Pan párosáról már nem is beszélve.
 

Tudtad?

Az olaszokon kívül számos európai országban forgattak westernfilmeket, még a keleti blokk táborában, sőt a Szovjetúnióban is.
Ezeknek a „vörös western”-eknek vagy másnéven „eastern”-eknek volt jeles képviselője a jugoszláv Winettou-filmek sztárja: Gojko Mitić, akit akkoriban viccesen KGST-indiánnak is neveztek.


De – bizonyítandó, hogy a 70-es évek western-csúcspontját követő hanyatlás után az utóbbi időkben újra virágzik a stílus – a későbbi, akár mai westernfilm-példákról és nevekről se feledkezzünk meg!
Pénelopé Cruz és Salma Hayek a Bandidas-ban, Vissza a jövőbe III., Maverick, a Farkasokkal táncoló Kevin Costner-rel, Melquiades Estrada három temetése vagy a Börtönvonat Yumába – reméljük, sokaknak ismerősen csengenek.

Bár a westernfilmek valóságtartalma gyakran megkérdőjelezhető, de a céljuk nem is feltétlenül ez, és nyugodtan állíthatjuk, hogy ez a műfaj a filmgyártás történetének egyik legnépszerűbbike.
A jó és a rossz vagy éppen az igazság keresésének toposzai persze a westernfilmek után is tovább élnek például a mai gengszter- és zsarufilmekben. Elfeledni azonban nehéz lenne őket, és nem is kell.
Elég, ha mindenki kezébe veszi most a tévéújságot – biztosan állíthatjuk, hogy talál benne legalább egy megnézésre érdemes, vérbeli westernfilmet.
Jó szórakozást hozzá!