Amerika meghódítása–az első telepesek és a cowboyok története

Hogy hogyan kezdődött Amerika újkori történelme?
Véletlenül.

Ahogy azt mindenki tudja, Cristoforo Colombo olasz születésű utazó azért győzte meg a portugál királyi udvart utazása támogatásáról, hogy India kincseit új irányból hozhassa el a vén kontinensre.

1492-ben, valamivel több mint 2 hónapos tengeri hánykolódás után, azonban útjába esett valami, amire nem számított: az Amerikai kontinens, azon belül is Bahama egyik szigete.
Igaz, ezt ő rendületlenül Indiának vélte, és csupán Amerika névadójának, Amerigo Vespuccinak jó egy évtizeddel későbbi felismerése nyomán vált világossá, hogy egy új kontinensről van szó. Ez az elnevezés (Amerika) egyébként csupán a 16. század után vált elterjedtté.

Az európai hatalmak gyarmatosító törekvéseit számos expedíció igyekezett kielégíteni. Hosszú csatározások után végül Dél-Amerikában a spanyolok és a portugálok, a kontinens északi részén pedig az angolok és a franciák szereztek befolyást.

Az első telepesek érkezése azonban még 1620-ig váratott magára, amikor is a vallási okokból üldözött, angliai puritánok első csoportja útra kelt a Mayflower fedélzetén az Újvilág felé.

 

Ezt követően egyre nagyobb számban érkeztek újabb és újabb emberekkel teli hajók az ígéret földjére, mígnem olyannyira felfejlődtek és megerősödtek a tengerentúli területek, hogy az 1776-os Függetlenségi Háború eredményeként a keleti és délkeleti partvidéken megalakult a kezdetben 13 államból álló Amerikai Egyesült Államok.

Az 1800-as évek kezdetén erőteljes vándorlás indult meg az addig jobbára ismeretlen nyugati vidékek felé, ahol olcsó és termékeny földek csábították a telepeseket és a szerencsevadászokat. A vagyonra éhes emberek özönét 1839-től már a nyugati irányba tartó Oregon Trail vasútvonal is segítette.


1848-tól ezt az áradatot már semmi nem állíthatta meg, ekkor ugyanis egy kaliforniai folyóban tiszta aranyat találtak, amivel kezdetét vette a Nagy Amerikai Aranyláz.

Mindeközben 1890-re a húsáért és bőréért, vagy egyszerűen csak szórakozásból lövöldözött bölények száma 40 millióról kb. 1000 darabra (!) csökkent. Így a végén már az őslakos indiánok számára is megtiltották az állatok vadászatát.
Ezzel párhuzamosan jelentős iparággá nőtte ki magát a marhatartás a Nagy Síkságon és Texasban, ahonnan hatalmas csordákban hajtották el az állatokat New Orleansba vagy Kaliforniába eladni. Ez a cowboyok születésének időszaka, akiknek a többsége ezekben az időkben még brit származású volt.



A rabszolgatartás kérdésén kirobbant 1862-65-ös Polgárháború után ugyancsak nagy szerepe volt a cowboyoknak, akik a húshiánnyal küzdő északi államokba terelték a marhákat, miközben banditák és ellenséges indiánok veszélyeztették szállítmányuk sorsát.
A marhák számának szaporodása azonban egy idő után ellenállást szült a földtulajdonosok körében, akiknek sivár területté tették tulajdonát az átvonuló állatok. A hajtók és a farmerek véres összecsapásainak lecsillapítására még a hadsereget is be kellett vetni. Végső megoldást azonban csak a vasút elterjedése hozott a 19. század vége felé, amikortól kezdve már vagonokban érkezett a táplálék.

A gőzhajtású mezőgazdasági gépek már a modern farmgazdálkodás kezdetét jelzik, amikor az amerikai történelem egykor oly jelentős szereplői: a cowboyok, ugyan még mindig nagyon fontos, de már jóval kisebb szerepet töltöttek be a gazdaságban.
Kemény, férfiasságot sugárzó hagyományuk és praktikus viseletük mára átvonult a rodeók és a western-divat világába, ahol számtalan rajongóra és követőre talált...

(Képek forrása: wikipedia.org - a szabad enciklopédia)