Vallás és hit a Nyugat meghódításának idején

Bármennyire is azt gondolnánk, hogy a Vadnyugaton csak az oldalán lógó hatlövetűjében bízhatott az ember, a vallásnak is jelentős szerep jutott ebben a zordon világban.

Mivel a nagy tömegű bevándorlás idején az újonnan érkezők többsége protestáns európai országokból hajózott be, vagy éppen a protestánsokat üldöző államokból vándorolt ki – így nem csoda, hogy a protestantizmusnak szinte minden irányzata megtalálható Amerika történetében.
Ezek közül is ki kell emelnünk a baptisták és a metodisták egyházát, melyek fontos befolyással bírtak a nyugati partvidék benépesítése során.

Feladatuk nem korlátozódott csupán az erkölcsi útmutatásra és lelki támasz nyújtására – az élet minden területén jelentős beleszólásuk volt az emberek mindennapjaiba, a családok magánéletébe, a gyereknevelésbe, de még a szexuális szokásokba is.
 

A lelkipásztorok igazi missziónak tekintették a nyugati jelenlétüket, és valódi civilizálásnak tartották az indiánok keresztény hitre térítését.
Kezdetben azonban az ősi, természeti vallásukat gyakorló indiánok körében kevés sikerrel jártak e térítők – a hitüket gúnyoló és lenéző fehér misszionáriusokban sokszor csak gonosz ördögöket láttak az őslakosok.
A Whitman házaspár ténykedését például olyannyira nem nézték jó szemmel, hogy 1847-ben meg is gyilkolták őket.
 
Az indiánok térítése mellett azonban – mint gyakran kiderült – az élvezeteket hajszoló és csak a maguk meggazdagodását szem előtt tartó fehérek körében még nagyobb szükség volt a hit terjesztésére.

A bányásztelepek és az állathajtásból élő kolóniák lakosainak körében valóban elkelt a lelki élet pallérozása.
Ahogy egy protestáns lelkész ezt annak idején megfogalmazta: „Junction Citytől nyugatra nincs vasárnap, és Salinától nyugatra nincs Isten…”

Persze néha a lelkészek ahelyett, hogy a tévelygőket visszavezették volna a helyes ösvényre, ők maguk tértek a rossz útra.
Mivel egyes egyházakban a lelkipásztorok kiválasztását meglehetősen rugalmasan kezelték, nem volt ritka eset, hogy az egyes egyházfik is a pénzhajhászást tekintették fő feladatuknak.

A kezdetekben, míg nem épültek fel a templomok, az istentiszteleteket kocsmákban és csűrökben, a poros főtereken vagy éppen a vízparton tartották, ahol sebtiben keresztelni is lehetett, mielőtt elszállt volna a hirtelen jött lelki buzgalom.
 

Tudtad?
… hogy az 1850-es évektől a protestáns egyházak harcot indítottak a vasárnapok megtartásának érdekében, amikor is tilos volt a tánc, az ivászat és a szerencsejáték.

Talán ennek is köszönhetően a templomokban még mindig kevésnek bizonyult a hívők száma, azok is főleg a nők köréből kerültek ki, akik fontos szerepük dacára befolyásukat tekintve mégiscsak egy elnyomott kisebbséget képviseltek.
Ráadásul, még az egyház sem állt egyértelműen a gyengébb nem mellé, hiszen megtagadta tőlük a lelkésszé válásnak a jogát, pedig az oktatásban is többnyire csak ők vettek részt.

A települések lelkészei mellett olyan vándorprédikátorok vittek színt a vadnyugati emberek hitéletébe, akik az egyházak utazó tagjaiként a kosztért és kvártélyért cserébe zsoltárénekléssel vagy éppen bibliai témájú prédikációk tartásával fizettek.

Wesley van Orsdel-ről – e prédikátorok jeles képviselőjéről – mesélik, hogy mindig cowboy ruhában járta a kis városokat, míg egyszer útközben lótolvajlással nem gyanúsították meg. Már a kötél is a nyaka körül volt, mire egy zsoltár éneklésével be nem tudta bizonyítani az őt fenyegető gazdáknak, hogy tévedésben vannak.
Miután elengedték, megfogadta, hogy soha többé nem válik meg fekete reverendájától.

Amikor Amerika és a nyugati országrész vallásairól beszélünk, nem hagyhatjuk ki a mormon egyházat sem, melyet Joseph Smith alapított az 1820-as években.

Az általa megjelentetett Mormonkönyv egyik alaptétele szerint minden egyénnek le kell mondania individuális jogairól a közösség javára.
Azonban a kinyilatkoztatások között ennél kacifántosabbat is találunk…

Tudtad?
… hogy a mormon egyház kezdeti évtizedeiben minden mormon vallású férfinak annyi felesége lehetett, amennyit képes volt eltartani?
Sokak szerint ez az egyház hívőszámának mind gyorsabb gyarapodását szolgálta – magának Smith-nek például több mint 60 asszonya volt, míg utódja: Brigham Young 20 feleséggel és 57 gyermekkel büszkélkedhetett.

Az ilyen engedékeny szabályok miatt természetesen az amerikaiak többsége bűnösnek tartotta ezt a vallási irányzatot, olyannyira, hogy 1844-ben Smith-t meg is gyilkolták.

Bár a korai mormon egyház néhány alapvetése mai szemmel már valóban furcsának hathat, az kétségtelen, hogy a mormonok hitének hatalmas szerepe lett a mindennapi élet szervezésében és összefogásában.
Ez adott a híveknek erőt ahhoz a hihetetlen nagy munkához, melyet a városok megalapítása, az öntözőrendszerek kiépítése és a gyárak létrehozása igényelt.
 

A keleti országrész szembenállása elől Brigham Young (- Smith utóda a mormon egyház élén) pár száz hívével nyugat felé vette az irányt, ahol szabadon gyakorolhatták vallásukat.
A kis csoport a Nagy Sóstó környékén telepedett le és vallásuk Új Jeruzsálemeként megalapították a mai Salt Lake City városát, mely virágzó gazdaságú településsé nőtte ki magát az idők során.

Bár szándékuk szerint a mormonok már korábban csatlakozni kívántak az Egyesült Államokhoz, a többnejűség miatt ezt megtagadták tőlük, mígnem 1890-ben – a poligámia eltörlése után – Utah néven az USA 45. tagállamává lehettek.

Igaz, Amerika vallási közösségei körében túlnyomó többségben protestánsokat találunk, a katolikusokról is szót kell ejtenünk az ország vallási viszonyainak kapcsán.

Nyugaton az első katolikusok a délnyugati országrészben megjelenő spanyolok voltak, akik fő feladatuknak a mexikóiak és az indiánok megtérítését tartották.
Egyházi életük azonban jelentős különbségeket mutat a keleti part katolikus szokásaihoz képest. Ez viszont gyorsan megváltozott az ide érkező francia főpapok pozícióba kerülésével, akik betiltják az addig megtűrt pogány szokásokat, mint például a gyógyító szentek kultuszát vagy az étel- és állatáldozatok kihelyezését. Az addigi sötét bőrű Mária-képeket pedig szőke, fehér bőrű alakokkal helyettesítik.

Bár a különböző, újonnan érkezett vallási irányzatok át- meg átszőtték a korabeli Amerika, így a Vadnyugat mindennapjait is, mégis fennmaradt valami bennük az indián hiedelmek és a régi európai néphitek hagyatékából is.
Keresztény meggyőződésük ellenére továbbra is sokan félték a szellemeket, tartottak a szemmel veréstől, és gyakran találtak természetfeletti indokot a rossz termésre.
 

Befejezésül álljon itt még néhány érdekesség a régi világban gyökerező, de akár még ma is fellelhető babonák közül, melyek jól jellemezhetik Amerikát, a népek hatalmas olvasztótégelyét!

Tudtad?
A Vadnyugat ikonjainak: a cowboyoknak a körében baljós előjelnek tartották, ha napközben baglyot láttak, és gyakran hordtak a jó szerencséjük érdekében kis aranyrögöt, pumafogat vagy nyílhegyet a nyakukban.
Az utóbbi – hitük szerint – akkor volt különösen hatásos, ha azt korábban ember vagy állat húsából húzták ki…