Az arany bűvöletében
Hogy mi vonzotta a felfedezők utódait Amerika földjére?Erre a kérdésre bizony számtalan magyarázat létezik, hiszen az új kontinens benépesítésének történetében több motívum is fontos szerepet játszott. Amire az 1500-as évek elején a spanyol hódítók igencsak szemet vetettek az Újvilágban – miért is nem lepődünk meg? – nem volt más, mint az indiánok aranya.
A jövevények szemében e nemesfém jóval többet jelentett, mint az őslakosok kultúrájában. És mivel a felfedező utak már akkor is komoly összegeket emésztettek fel – egy gazdasági vállalkozás természetéből következően – vissza is akarták szerezni a befektetett pénzüket, és ha lehet, annál még jóval többet is.
A meggazdagodás lehetőségétől elvakulva mindent hajlandók voltak megtenni az aranyért. Cortez csapatai egész városokat és teljes népeket igáztak le néhány évtized alatt a fényesen csillogó fém bűvöletében.
… hogy a történelmi időkbe visszatekintve már a Római Birodalomban, sőt az ókori Egyiptomban is találhatunk feljegyzéseket aranylázakról, azaz megélénkült népvándorlásokról új aranylelőhelyek felé?
Aztán, az idők előrehaladtával, már a vallásszabadság csábította Amerikába a vén kontinens protestánsait.
Később pedig a nyomorúságos gazdasági viszonyok kényszerítettek mind több embert az Atlanti-óceánon átkelő hajók fedélzetére.
A nincstelenek száma pedig szépen lassan gyarapodott, és kialakult az amerikai álom mítosza, melyben bárki meggazdagodhatott, csak egy kis szerencse kellett hozzá.
Ekkoriban történt – az 1700-as évek végén, az 1800-as évek elején – hogy néhány sorskegyelt úttörő aranyat talált a mai Reed’s Gold Mine területén, Észak Karolina folyói mentén, melyek kimosták a hegyek érceit, majd a sík terepre érve letették értékes hordalékukat. A szerencsés felfedezésnek természetesen hamarosan híre ment, és megindult a vándorlás a fehérek által addig alig lakott Nyugat felé.
A második, immár jelentősebb roham 1829-ben következett, amikor az Appalache-hegység vidékén kitört a Georgia-i aranyláz. Ezt az 1848-52 közötti kaliforniai aranyláz követte, mellyel a szerencsét próbálók hulláma elérte a nyugati partvidéket.
… hogy például San Francisco is ennek az aranyláznak köszönheti, hogy egy néhány sátorból álló, poros kis faluból igazi nagyvárossá nőtte ki magát?
Az újdonsült aranyásók, illetve aranymosók 300 000-es tömegéből azonban csak kevesen gazdagodtak meg – sokkal biztosabb és jövedelmezőbb üzlet volt akkoriban a hatalmas emberáradatot ellátó kereskedőnek lenni ezeken a vidékeken.
A nyugati part aranyának a közvetlen haszonszerzés mézesmadzagán túl számos egyéb gazdasági hatása is megjelent.
Tovább szövődött a vasutak hálózata, és megélénkült a Dél-Amerikát megkerülő hajóutak népszerűsége azok körében, akik tartottak a hosszú, nyugat felé tartó vonat utakon jó eséllyel előforduló indián támadásoktól.
A fejlődés következtében és érdekeik érvényesítése érdekében pedig Kalifornia 1850-ben az USA tagállamainak sorába lépett.
Az amerikai sikereken felbuzdulva – Ausztráliától kezdve, Brazílián, Kanadán és Dél-Afrikán keresztül egészen Új-Zélandig – a világon mindenfelé megélénkült az aranykeresés tevékenysége, különösen hogy ebben az időben a gazdaság és pénzvilág arany-alapon működött – az jelentette mindenre a fedezetet.
… hogy ekkoriban, ha bárki bement egy bankba, pénzét beválthatta az adott összegnek megfelelő aranyra, és fordítva? A bankjegy ugyanis egy olyan okirat volt tulajdonképpen, ami azt igazolta, hogy ki mennyi letétbe helyezett aranynak a birtokosa.
Az Alaska-beli Nome és Fortymile River aranyásói, valamint a Klondike és Yukon folyók szerencsevadászai a századfordulón még beírták nevüket a nemesfém képzeletbeli történelemkönyvébe.
Visszatekintve az aranylázak évszázadára nyugodtan kimondhatjuk, az arany átrajzolta Észak Amerika térképét és jelentősen hozzájárult az ország fejlődéséhez, gyarapodásához.
Hogy milyen anyagi forrásokhoz jutottak a bányák tulajdonosai és maga az állam, arra elég legyen csak egy szemléletes adatot megemlítenünk:
csak a Georgia állam területén működő 500 bányából 1828-tól a 20. század közepéig több mint 24 000 kg aranyat termeltek ki. Ez azért nem elhanyagolható, ugye?!
A könnyen megszerezhető arany és a kisemberek szerencséjének kora lejárt. Ma már egy karikagyűrű előállításához is több tonnányi talajt kell megmozgatni, kohóban hevíteni, savazni, átmosni, és még ki tudja mit tenni, csak hogy megcsodálhassuk e sárgás fém meleg csillogását.
Akár szereti valaki, akár nem, az arany közelében mindenkit áthat annak a titokzatos hatalomnak az érzése, amit ez az anyag áraszt magából – de azért csak csínján azzal a hódolattal, az elvakultság káros a személyiségre!
