Legendás indián tárgyak
Mint arról korábbi cikkünkben ejtettünk már szót, az indián népek – természeti népek lévén – jelentős mértékben alkalmazkodtak a helyi földrajzi viszonyokhoz mindennapi életük során. Így minden, amivel körülvették magukat, tükrözte a fellelhető alapanyagok adta lehetőségeket.
Kézműves technikájuk sok ezer éven át csiszolódott, és a természetes anyagok tökéletes ismeretét eredményezte – ehhez elég megnéznünk egy szarvasbőrből inakkal varrott, csont gombokkal ellátott mesteri ruhadarabot, vagy gondoljunk csak az eszkimók teljes mértékben célszerű öltözékeire és kenuira. Ők, a túlélésük érdekében, kénytelenek voltak tökéleteset alkotni…
Minden tárgyuk készítésekor, háztartási eszközeik, ruházatuk, fegyvereik megmunkálásakor a praktikum vezette őket, de anyagi világukat – mint egész életüket – át- meg átjárta spiritualitásuk. Ez nem csupán a tárgyak díszítésében, de gyakran azok rendeltetésében is megjelent.
Lássunk most néhány legendás indián tárgyat, melyek talán betekintést engednek nekünk e népek gazdag hitvilágába és a természethez való viszonyulásukba!
A békepipa
A békepipa (vagy francia eredetű elnevezéssel: kalumet) Észak-Amerika indián kultúráinak egyik legfontosabb rituális tárgya.
A vörös színű zsírkőből készült fej és a tollakkal, gyöngyökkel, faragásokkal díszített szár magát az indián mikrokozmoszt jelképezi: a természetet és benne valamennyi teremtett embert.
Aki magánál hordja a békepipát, az bántatlanul átlépheti az ellenséges határokat. Ezért is válhatott a dél-minnesotai bánya (a pipakövek lelőhelye) az indiánok számára örök időkre a béke földjévé, ahová mai napig is minden irányból titkos indián ösvények vezetnek.
A békepipák őrzői a törzsek megbecsült öregjei voltak, akik csak akkor vették elő azt, ha elhatározásaikat, fogadalmaikat a pipa füstjével is meg akarták erősíteni, vagy ha a közeledő idegent bizalmukba, barátságukba akarták fogadni.
Amikor szekereiken feltűntek a nyugatra vándorlók első hullámai és az arany után kutató kalandorok tömege, az első találkozáskor az indián törzsek főnökei mindig a békepipát nyújtották a fehér embernek…
Álomfogó
Az álomfogó vagy álomcsapda kiváló példája annak, hogyan hatja át az indiánok láthatatlan hitvilága anyagi világukat. Az álomfogó ugyanis egy olyan tárgy, mely az emberek (általában a gyermekek) rossz álmainak foglyul ejtésére szolgál.
Hitük szerint a jó álmok akadálytalanul áthaladhatnak az ágy fölé helyezett álomfogó keretbe szőtt, tollakkal díszített hálójának szálain, a rossz álmok viszont fennakadnak azon, és a hajnal első napsugarai szertefoszlatják azokat.
Tipi
A Lakota nyelvből eredő thípi szó jelentése: a lakóház, amiben élnek. A tipik azonban nemcsak a mindennapi életre, de a gyakori helyváltoztatásra is alkalmasak voltak.
Az eredetileg állatbőrökkel vagy nyírfakéreggel fedett, kúp alakú sátrat gyorsan szét lehetett szedni és újra össze lehetett állítani, amikor a Nagy Síkság nomád törzsei új területekre költöztek.
Tudtad?
… hogy a tipi és a wigwam nem ugyanaz?
Ez utóbbi elnevezés ugyanis az északkeleti partvidék törzseinek kupola formájú, költözködésre kevésbé alkalmas, kunyhószerű építményeit takarja.
Totemoszlopok
Az északnyugati partvidék indiánjai híresek hatalmas totemoszlopaikról, amelyek törzsfőnököket, szellemeket és állatokat ábrázolnak. Az egyes oszlopok mind egy mitológiai történetet jelenítenek meg, amelyből annak tulajdonosa örökletes előjogait eredeztette - ebből a szempontból hasonlítottak a középkori Európa nemesi címereihez.
A totemoszlop állhatott gazdájának lakhelye előtt, ugyanakkor gyakran az elhunyt hamvait tartalmazható síroszlopként is szolgált.
Toll fejdísz
A madártoll az észak-amerikai indiánok számára a legszentebb jelképek közé tartozott, melyet amulettjeikbe zárva, ruhájukra varrva, ékszereik részeként, a tipik oldalára festve vagy éppen fejdíszükön viselve tiszteltek.
A tévhitekkel ellentétben, a toll fejdíszeket nem csupán törzsfőnökök viselték, noha valóban bizonyos rang megjelenítésére szolgált.
A tollakat többnyire a törzs adományozta azon tagjainak, akik akár harcban, akár bármilyen fontos feladat elvégzésével kiérdemelték azt.
Minél több tollat viselt hát valaki fejdíszén, annál több dicső tett öregbítette már nevét.
Milyen érdekes, hogy a toll és a madarak, azok közül is kiemelten a sas fenséges jelképe hogyan öröklődött át a mai amerikai társadalomba, és vált annak is egyik legjelentősebb szimbólumává.
Mégiscsak sikerült volna a természet szellemének, a szárnyaló léleknek átmentenie magát napjainkba? Bízzunk benne, hogy így van...
