Western ing – Észak Amerika sokszínű kultúrájának megtestesítője II. RÉSZ

STÍLUSJEGYEK

A western ingek igazi célja tehát az volt, hogy a cowboyok megkülönböztessék magukat a városi tömegtől – és ma is kiváló eszköze ez az egyéni stílusunk kihangsúlyozásának.
De hogy mi is az, ami igazán egyedivé és egyben beszédessé is teszi a western ingeket – ezt az igazi amerikai divat klasszikust –, azt mindjárt meglátjuk, ha végigmegyünk azokon a változatos stílusjegyeken, melyek a western ingek minden egyes részletében megjelennek.

SZABÁS

Míg a 20. század elejének férfi ingjeire a bővebb szabás és a levehető gallér volt a jellemző, addig a western ingeknél fix gallért és testhezálló szabást találunk.
Ez utóbbit természetesen az a praktikus szempont is indokolta, hogy aki aktívabb mozgáshoz hordta őket, kevesebb eséllyel akadt bele ruhájával bármibe, ami munka közben a marhák mellett körbevette őt.

SZÖVET

Eleinte, az egyedileg készült ingekhez csak olyan, akkoriban a kereskedelemben elérhető alapanyagokat tudtak használni, mint a műselyem, a fésűsgyapjú vagy a különösen erős gabardine.
Amint a ’30-as évektől beindult a tömeggyártás, már könnyebben válogathattak a ruhatervezők. A rodeó cowboyok például a fényes szatént különösen kedvelték, nyilván a feltűnő megjelenése miatt.

VÁLLRÁTÉT

A vállrátétek fontos stíluselemei a western ingeknek.
Eredetüket van, aki azon praktikus okokra vezeti vissza, hogy a cowboyok a nyakukat és felső testüket egyébként is védték a hideg, az eső vagy éppen a napsütés ellen valamilyen plussz réteggel, sállal – sőt, állítólag volt, aki eleinte magát a sálját varratta rá az inge vállrészére.
Akárhogy is történt, divattervezői szempontból a vállrátét kiváló eszköznek bizonyult a széles vállak kihangsúlyozására, és formai sokszínűségük szinte korlátlan lehetett.
A hátsó rátét eleinte egyenes vonalú, majd az is többnyire íves, csúcsos lett vagy egyéb formájú díszítéssel látták el – elöl pedig szintén a legváltozatosabb mintákat, szegést, eltérő és kontrasztos anyaghasználatot találhatjuk egészen a zsebek magasságáig lenyúlva.

GOMBOK ÉS PATENTOK

A gombok alapvetően megkülönböztetik a western ingeket a hétköznapi ingektől.
Kezdetben volt, hogy egy inches női gombokat használtak, ami ugyan a begombolást körülményessé tette, de a végeredmény biztosan nem hasonlított egy hagyományos férfiinghez sem.
A csontból és kagylóból készült gombok ugyancsak nagy épszerűségnek örvendtek egészen az ’50-es évekig, amikor is átadták helyüket a Rockmount cég által bevezetett legkülönbözőbb formájú és borítású patentoknak.
Ezek előnye megkérdőjelezhetetlen volt, hiszen, amikor a cowboy bármibe beleakadt az ingével, a gomb már szakadt is le, a patent pedig csak szétpattant. A cowboyok pedig egyébként sem sajnálták, hogy innentől nem tűvel, cérnával kellett helyreállítaniuk viseletüket.

MANDZSETTA

A western ingek ingujjának kiképzése sokban hasonlít a korábbi katonai uniformisok ujjrészére.
Első pillantásra feltűnik, hogy nem egy gombot, hanem akár három, négy, öt, sőt még több gombot is találhatunk rajtuk.
Mások szerint a szokásos ingeknél nagyobb és erősebb mandzsetta rész a századelőnek azon cowboy-szokásából ered, hogy gyakran kesztyűszár-szerű, néha díszgombokkal is ékesített bőr kézelőt húztak az ingujjuk szárára – és ez a szokás öröklődött tovább ebben a formában.

GALLÉR

Mint már említettük, a western ingek a kezdetektől fogva fix gallérral készültek, de emellett még a gallér hossza is megkülönböztethette őket a hagyományos ingektől.
A galléroknak alapvetően két fajtája volt használatos – egyik az egy anyagból készülő változat, mely sportosabban, lazábban hajlik vissza az ingre, másik pedig a külön gallérpántot alkalmazó verzió, mely keményebben, határozottabban áll, és férfiasabb kinézetet is biztosít mind az ingnek, mind a viselőjének.

ROJTOK

A rojtok – ki tudta? – a lovak sörényének látványát mintázza a ruhadarabokon, és az indiánok viseletéből kerültek át a western divat világába.
Ők vették észre ugyanis, hogy a lovak szőre száraz maradt a sörényük alatt, és kezdetben ők is hasonló praktikus célból, majd többnyire csupán látványelemként használtak rojtokat ruhájukon.
Rojtokat egyébként a western ingeknél többnyire a vállrátéteknél és az ing ujjrészén alkalmaztak, és általában műbőrből vagy zsinórból készítették őket.

HÍMZÉS

A hímzések használata is az indián viseletekből eredetezhető, akik olyan természetes anyagok és eszközök segítségével végezték e műveletet, mint például a tarajos sül tűként alkalmazható tüskéje.
Buffalo Bill szarvasbőr zekéjének gazdag virágdíszítése alapvető minta lett a western ingeknél is, akárcsak a bikák vagy bölények – melyek ugyan a sorozatgyártás megkezdésével mind varrógéppel készültek, azonban még mindig hatalmas kézügyességet és rengeteg munkaórát kívántak.

ZSEBEK

Ahogy mondták, a zsebek olyanok az ingen, mint az autón a hűtőrács – annyira meghatározza a megjelenésüket.
Jellegzetes forma az úgynevezett „mosoly zseb”. Ezek nem kívülről kerülnek felvarrásra, hanem belül, az íves nyílás mögött. A mosoly zsebek kialakítása jóval munkaigényesebb, így az ilyennel ellátott ingek általában drágábbak is.
Emellett persze még számtalan motívumot találunk: a fűrészfog alakú zsebfedelet, a vállrátét által fedett zsebet, a gombos vagy patentos zsebeket, az elűtő színből készült zsebeket, a hímzett vagy éppen szegett szélű zsebeket és még ki tudja hány féle változatot.